Hagyományos érzékszerveinkkel fel nem fogható energiaközpontok gondoskodnak arról, hogy életenergiánk eljuthasson testünk-lelkünk minden egyes kis zugába.
Hét nagyobb energiaközpontot különböztethetünk meg: Gyökér-, Szakrális-, Napfonat-, Szív-, Torok-, Homlok-, Korona-csakra.
Hogy valóban el tudjuk képzelni helyüket a „testünkben”, egy-egy belső-elválasztású mirigyhez vagy idegfonathoz kapcsolhatjuk őket; mint a Gyökér-csakrát a mellékveséhez, az Szakrális-csakránkat az ivarmirigyekhez, Napfonatunk a hasnyálmirigyhez, Szívközpontunk a csecsemőmirigyhez, Torok-csakránk a pajzsmirigyhez, a Homlok-csakránk az agyalapi mirigyhez, míg Korona-csakránk a tomozmiriggyel áll összefüggésben.
A keleti misztikus hagyományok szerint minden embernek 7 fő csakrája van, vagyis energiaközpontja, amelyek kerekekhez hasonlóan forognak, és lehetővé teszik a tiszta életerő felszívódását: gyökér-csakra, szakrális-csakra, köldök-csakra, szív-csakra, torok-csakra, homlok-csakra, korona-csakra.
A csakra forog, miáltal úgy néz ki, mint egy mozgó kerék. Olyan, mint amikor egy vízzel teli kádban a vizet egy bottal erősen felkeverjük. A víz örvényt képez, amely valóban hasonlít egy kerékhez, vagy egy örvénylő csatornához. Ezen a csatornán át jut a testünk kozmikus energiához. A csakra az óramutató járásával megegyező irányba forog, amikor a környezetből energiát vesz fel, és ellenkező irányba, ha energiát ad le. Ezek a forgásirányok minden élőlénynél, férfiaknál, nőknél, időseknél és gyermekeknél, és állatoknál azonosak.
